Közellenségek /Public Enemies/
Egy életrajzi filmben nagy sztárok esetén könnyű abba a hibába esni, hogy végeredményben nem a célpontban lévő személyről, az ő jelleméről tudunk meg többet, hanem csak egy újabb remek játékot láthatunk kedvenc színészünktől. Johnny Depp nem is mutatott semmi többet, csupán hozott egy rutinos figurát, és hiába érezzük egyik pillanatban, hogy ismerjük ezt a srácot, maga a John Dillinger karakterhez nem kerülünk közelebb. Valójában az egész film nem több, mint egy sztárparádé, és bár Cotillard kisasszonynak nem láttam a Piaf c. moziját, megmutatta nekem, hogy nagyjából mire kapott Oscart. Kár, hogy nincs túl nagy szerepe a filmben, de még így is több teret kap, mint Christian Bale, a Dillingert üldöző Purvis ügynök képében, akit talán a levegőben lógó semmilyen játéka miatt limitáltak a filmből.
Azért próbál egyedivé válni a film, de Micheal Mann nem tudott megfelelő légkört teremteni. Néhány éve a Collateral esetében felfedezte a kézikamerát, mint hatáskeltő mechanizmus, és a Miami Vice-ban még megfelelő mértékben is használta. A Közellenségekben már túlzásba vitte annak alkalmazását és néha olyan hatást kelt, mint ha valami lecsupaszított ál-dokumentumfilmet látnánk, nem beszélve arról, hogy az első fél órában, amíg megszokjuk a látványvilágot, egyszer-egyszer ránk jöhet a szédülés. A bő két órás játékidő pedig nagyon lassan telik, tekintve, hogy sehogy nincs vezetve a film, egyszerűen csak múlnak az események és egymás után lógnak a levegőben. Nincs olyan összetartó erő, ami felkeltené az ember figyelmét és tartósan odaszögezné a tekintetünket a vászonra. Már csak azért sem, mert inkább a tömegek kielégítését próbálja kielégíteni a sarkított karakterekkel. A rosszakról alig tudunk meg valamit, kivéve azt, hogy bankot rabolnak, a bűnt üldöző rendőröket, pedig próbálja 
negatív színben feltűntetni, hogy ezzel górcső alá vegye a hatóságokat, így nem egyszerűen a munkájukat végző személyeket mutatnak be, hanem olyan sztereotípiákkal működik közre, amiket az egyszerű paranoiás ember lát. Megvalósítás tekintetében pedig a HD felbontású kézikamera sok pozitívummal is megajándékozza a közönséget. Néhol igen látványos és hangos akció-jelenetekkel sikerül megugrasztani a minőséget, csak kár, hogy ezek sincsenek tisztességesen felvezetve.
A Közellenségek egy színtelen, szagtalan, de néhol azért látványos, kissé feszült és merész történelmi akció-krimi, ami sokkal inkább közönségfilm, mint amit egy Micheal Mann kaliberű rendező ki tudott volna hozni Johnny Depp-el. Aki megint arra vágyik, hogy töketlennek és viszonylag gonosznak minősítsék a bűnüldöző szerveket, annak tudom ajánlani ezt a filmet. Aki viszont valami objektívebb képet szeretne kapni, az inkább 
keressen más műfajt magának, hacsak nem tartja vonzónak a remekül megkoreografált lövöldözős jeleneteket. Ha másért nem, azokért megérte beülni.
