Az Alien sorozat nem merült ki a 4 mozifilmmel, meg azzal a két külön mozival, amelyben a yautjákkal keresztezték xenomorfjaink útjait. Számtalan képregény és könyv vezette tovább a történetet más más úton. A történetek szempontjából nekem még mindig a filmek tetszenek a legjobban, bár akad néhány olyan íromány is, amit nagy várakozás mellett várok, hogy valaki a nagyvászonra álmodja a történetét. Ilyenek voltak a Halálcsapda és a Labirintus, sőt, azért az Idegenek a földön-Lidérces utazás-Ripley háborúja trilógiát is jó lenne megfilmesítve látni, összességében azt kell mondjam, hogy elmaradnak a filmektől.
Az Eredendő bűn, melyet Micheal Jan Friedman írta meg, egyenes folytatása az utolsó Alien mozinak, a Feltámad a halálnak. A cím pedig utal rá, hogy megtudunk valamit, ami kitágítja az Alien univerzumot. Nos, szerintem lehetett volna egy kicsit misztikusabbá tenni a dolgot, mert az a megoldás, amit felmutat a végén, egy csöppet sántít. Továbbá vannak még újítások a történetben, de azok már kevésbé fájóak. A Feltámad a halálból ismert karakterek közül ismét feltűnik Call, Johner, Vriess és természetesen Ripley. Kapunk újabb adag szereplőket, ezekből Simoni karaktere, aki némileg kiemelkedik, aki újságíróként Ripley-ről szeretne riportot készíteni, így hát a halálos veszélybe is követi a tökéletes cikk érdekében. A fő helyszín később egy űrben lévő növénytelep, ahol a történet befejeződik. Nem sokan kedvelik ezt a könyvet, talán jobb is, hogy nem ezzel a sztorival folytatták a filmet, mint inkább a semmivel. Az űrutas népének jelenléte, cselekedete és motivációja pedig elég szerencsétlenné tette ennek a világnak a filozófiáját. Szívesen látnák még Ripley-t, Johnert, Call-t, Vriess-t, idegeneket és androidokat, de a "mala'kák" története részemről befejeződött a Nyolcadik utas: a Halálban. Nem egy hosszú olvasmány, el lehet olvasni, történnek benne izgalmas események, de sokat nem érdemes várni tőle.
