Godzilla vs King Ghidorah (1991) - Gojira vs. Kingu Gidora
A japánok mindig is izgalmas ötletekkel rukkoltak elő, és valahogy nem érezték cikinek két évvel a cgi-s szörnyek korszaka előtt sem, hogy gumiruhába bújtatott emberekkel 
ábrázolják a gigantikus szörnyek menetelét, majd harcát. Mindig is ámulattal figyelem az ilyen nagyszabású, de mégis kezdetleges technikával készült látványfilmeket, és elgondolkodom, vajon hányan érzik betegnek az ilyen történetet, amit végigvezetnek a moziban.
Dióhéjban arról lenne szó, hogy a jövőből, pontosabban a XXIII. századból visszautazik néhány harcos, hogy figyelmeztesse a XX. század embereit a közelgő veszélyre, miszerint Japánt Godzilla hamarosan el fogja pusztítani. Nekik viszont a jövőből megvannak az eszközeik, hogy megakadályozzák ezt, és visszamennek 1944-ben, amikor feltűnt a dinoszaurusz, akiből később Godzilla lesz az atombombának köszönhetően, persze halála után. Ekkor a jövőbeli emberek átteleportálják őt egy másik helyre, ahol nem érheti radioaktív sugárzás, így nem lesz belőle gigászi szörny. Ám a jövőbeli emberek három kis jövőbeli háziállatot, doratokat hagynak az atomrobbanás helyszínén, akik fúziójaként később megszületik King Ghidorah. A történet pedig valójában egészen más, ugyanis a jövőbeli amerikaiak arra használják fel a háromfejű szörnyet, hogy elpusztítsa japánt. A valóság ugyanis az, hogy a jövőben a szigetország annyira megerősödik, hogy felvásárolja az egész világot és ő lesz a világhatalom a jövőben. Ezt akarják megakadályozni a jövőből jött amerikaiak. Ám japánok is jöttek a jövőből, így a jövőmenők között is alakul a konfliktus. Japán XX. századi emberei pedig arra kényszerülnek, hogy feltámasszák Godzillát, aki aztán elpusztítja King Ghidorah-t. Ezek után pedig akárki is győz, még mindig marad egy gigászi szörny, ami japán potenciális ellenfele lesz.
Azért a szörnyek megjelenítése még mindig elég kezdetleges, a stílusa és a képi megjelenés egyéb formái lényegesen jobban idomulnak a 90-es évek technikájához, sőt kifejezetten jól hozzák a 80-as évek végi retro videóhangulatot. Persze a történet is pont olyan agyament hülyeség. Feltételezem, hogy Micheal Bay szerette ezeket a filmeket, ugyanis sikerült olyan pátoszos jeleneteket beilleszteni, ami nem csak erőltetetten megindító, de működik is rendesen, amiben nagy szerepet játszik a zene használata. Máshol pedig pont olyan B filmes megoldásokkal operálnak, ami abszolút komolytalan, mégis szórakoztató. A komolytalanságot pedig talán épp az teszi komolytalanná, hogy halálosan komolyan veszi magát. Ez az igazi nagyszabású grindhouse, nem a Terrorbolygó.
Nem tudok rosszat mondani erre a műre sem, hiszen kellemes mértékű sci-fi elemekkel telített akció-katasztrófafilm, ami mellett Roland Emmerich giccsparádéja még mindig eltörpül. Mondom ezt úgy, hogy az amerikai Godzilla filmet is szeretem, és ezt is ajánlani tudom mindazoknak, akik visszavágynak néha a 80-90-es évek szörnyfilmjeibe, vagy valami eltérőt szeretnének látni. Az ilyen műnek ható effektek esetében nem tudok pontot levonni, hiszen akkor ezt így tudták megoldani... ahogy a színházban sem kritizálom, ha a díszlet nem tükrözi hűen a valóságot, mert miért tükrözné?
A Godzilla vs King Ghidora 6.1 ponton áll az imdb-n 1002 szavazattal. Az 1003. szavazat egy 9-es tőlem.
Még egy gondolat: a doratok talán a Godzilla filmek egyik legaranyosabb teremtményei!
