The Day the Earth Stood Still - Amikor megállt a föld
Hogyan készítsünk sikeres sci-fit? Vegyél elő egy kult sztorit az 50-60-as évekből és porold le. Majd adj hozzá egy-egy népszerű színészt, jelen esetben Keanu Reeves-t és Jennifer Connelly-t, ezután pedig keverjünk hozzá némi számítógépes effektust, és mondjuk azt, hogy a WETA csinálta. Ők is csinálják, csak nem fizetik meg rendesen a dolgozókat, így lényegesen hanyagabb munkát végeznek. Márpedig hasonló összetevőkkel tavaly óriási sikert aratott a Legenda vagyok, de nem a kritikákat illetően, hanem a kasszáknál. Valószínűleg most is erős bevétel várható, nem tudom, csak azt, hogy míg a Legenda vagyok esetében tulajdonképpen lényegtelennek tartom, itt különösen zavart, hogy egy ilyen jó alapanyagból csináltak egy rossz filmet. A film közben elmerengtem, hogy egy James Cameron kaliberű rendező milyen monumentális és rétegesen felépített, minimum 130 perces, mégis végig érdekfeszítő filmet adott volna ki a kezei közül. Amit most kapunk az csak parasztvakítás.
Persze a film végkifejlete szerintem senkinek sem titok, magára vessen, aki pesszimista véget vár PG-13-as korhatárbesorolás mellett karácsony előtti bemutatóval, de még inkább a forgatókönyvírók, akik ilyen hitetlen sztorit hoztak ki, ennyi agyhalott karakterrel. Connelly asszonynak például csak annyi a feladata, hogy aggódjon, hol a színesbőrű, fogadott fiáért, hol pedig az emberiségért, máskor pedig az idegenért, akit Keanu bácsi formál meg. Az idegen karaktere eleinte még igen izgalmas, megmutatja, hogy vele nem lehet lacafacázni és némi feszültséget is teremt, de aztán a végére az ő karaktere is elkezd nyáladzani, mivel őt kell meggyőzni, hogy ne pusztítsák már el a bolygót lakó embereket, akik veszélyt jelentenek a környezetükre. De aztán kapunk egy kis moralizálást, miszerint vészhelyzet után az ember megváltozik, és erre a kis fiút állítják példaként, aki halott apjával példálózik, hogy ő biztosan megölné az idegeneket, de aztán egy véletlen folytán neki is megváltozik a véleménye. A kis fiút egyébként Jaden Smith, Will Smith fia játssza, amúgy nem rosszul, csak a karaktere idegesítő. Persze nem mehetünk el szó nélkül Kathy Bates játéka mellett sem, aki az elnököt képviseli és hiába utal minden jel arra, hogy a másik oldalon lévő civilizáció klasszisokkal hatékonyabban pusztítja el társadalmunkat, mielőtt mi felkészülnénk a halálra, ő úgy gondolja, hogy uralja a helyzetet. Aztán két jó szó után ő is átáll a gondolkodók tehát létezők oldalára. De ami tényleg meglepett az, hogy az idegen lényt sikerült rávenni, hogy ne pusztítson már el minket, mert nekünk van jó oldalunk is. Persze, ezt az idegenek a hosszú évtizedek, vagy talán évszázadok megfigyelései alapján nem vették észre, de néhány óra gyorstalpaló tanfolyam a földön az emberek között és mindjárt átértékeli az élet fogalmát.
Hiszek abban, hogy a földi társadalom pusztító faj lett, de abban nem, hogy ez a film bárkit is megmozgatna, változtatásokra késztetne. Esetleg ha az olcsó hatásvadász elemeket hanyagolták volna és mondjuk izgalmas karaktereket teremtettek volna helyette, mozgalmas és érdekes sztorivezetéssel, aminek a vége sokkal inkább apokaliptikus, mint a megszokott "nehogy már ne legyen happy end a vége" effektussal zárták volna le, akkor szerintem több értelme lenne ennek a mozinak. De így csak egy újabb másfél órás agyzsibbasztás lett, aminek mondanivalója, hogy az ember mindenkit diszkriminál, és fél aki nem pont olyan, mint ő. Csak sajnos ez nem esik le senkinek, mert valahogy jobban izgat minket, hogy elsötétüljön a kép és elinduljon a vásznon a stáblista, a kijárat felé pedig a közönség.
Az imdb még nem merte nyílvánosságra hozni az eddigi állását, de a rottentomatoes 13 kritikusa közül csak 4 írt pozitívan a filmről. Számomra egy nagy csalódás, de az alapszituáció felkeltette az érdeklődésemet az eredeti 1951-es film felé. Addig is erre a filmre 4 pontot adok a 10-es skálán.
