Nem vagyok annak a híve, hogy valami misztikumot megmagyarázzanak, mint a ma oly divatos horror áradatnak, ami egyre inkább kezd áttérni, inkább félelmetes krimire, mint, hogy horrorfilm legyen belőle, mert mindig csak ijesztgetik az embert, de soha nem történik semmi. A Feast, zseniális magyar fordításban a Dög c. filmben nem ez történik, itt csak vannak, jönnek és ölnek. Ez így elsőre elég jól hangzik, viszont a karakterábrázolást sikerült olyan szinten elrontani, hogy még horrorfilmes mércével is azt kell mondjam, hogy nagyon gyenge.
Az adott szereplő egy életének átlag 3-5 mp-es ábrázolása után a kép kimerevedik és, mint ahogy a mellékelt kép mutatja, ismerteti a paramétereit: Név, feladta és életben maradási esélyei. A nagyszerű rendezői vagy forgatói koncepció szerint a filmben minden éppen ellenkezőleg történik, amire mindenki számít. A hős, akinek örök életet jósólnak a következő vágásban megölik, akitől órán belüli halált várunk, pedig a film végéig szerencsétlenkedik, akiről meg tudjuk, hogy úgy is életben marad és ő lesz a főhős, az meg lényegében szerepet sem kap az első háromnegyed órában. Hát így hogy drukkoljunk a főhősnek, amikor a sok pancser közül kerül elő csak hirtelenjében? Na persze, ez az Alien másolata, hisz ott is a főhősnek hitt Dallas egyszer csak elesett és maradtak a mellékszereplők, így lett hős Ripley-ből. Csak neki volt néhány jelenete, ami elősegítette, hogy közelebb érezzük magunkhoz a karakterét, míg a Feast-ben mindenki felesleges karakter, tudjuk, hogy meg fognak halni, és kicsit idegesítő, hogy a szöveg 80%-ába becsempészték a "fuck" és hasonló magas filozófiai értékekkel bíró szitokszavakat. Tarantino-nál jobban működnek a káromkodások, de ő egy hozzá értő író-rendező, a Feast készítői meg amatőrök. Az alacsony költségvetésű film egy másik film koncepciójából is kölcsönöz, még pedig Romero mester Az élőhalottak éjszakájából. Egy házban vagyunk, odakint jönnek a szörnyek/zombik, mi hülye emberek meg összeveszünk és valaki szóba hozza a pince ötletét. Csak amíg a Romero horrorban a vélemények ütköznek erősen, addig a Feast esetében csak veszekednek és fuck you-znak egymással. Szóval egyik karakter sem érdemes az életre, így nem is tudtam senkinek sem szurkolni, csak a végefőcímnek, hogy végre jelenjen meg. Bő 76 percet vártam rá a film eleje óta és soknak tűnt.
Ahogy a forgatókönyvvel, úgy a zenével is igen sokat spóróltak, a sejtelmesen és halkan sípoló hangon kívül nem sok mindent használtak hatáskeltés szempontjából, a film egyetlen pozitívuma a szörnyek megvalósítása, őket ugyanis nem számítógéppel hozták létre, amint az annyira divatos mostanában, hanem maszkokkal, ami igen élethű és hatásos lett. Nem aprózták el a gore-t és a véres jeleneteket, a levágott végtagokat stb. sem, bár kevésbé emlékezetes, mint a jó maszkos szörnyek rossz vágása és enyhe operatőri munka.
Az imdb-n valamiért 6.4 ponton áll, számomra ez elképesztően magas, talán épp ezért adok neki később még egy esélyt, hátha lemaradtam valamiről, egyelőre azonban 3 pontnál nehezen tudnám jobbra értékelni. Az addig oké, hogy a filmet nem szabad komolyan venni, de nem szórakoztat, a poénok laposak és álmosítóak a jelenetek, de még a támadások is. Legalább is így tudnám összegezni dióhéjban a véleményemet.
