Never Back Down /Sose hátrálj meg/ - 2008
A Summit Entertrainment tini küzdősportfilmje nem kavart elég nagy port a mozikban, így nálunk csak DvD-n jelentkezik a későbbiekben, pedig egy igazán kellemes szórakozást nyújthatott volna a mozikban. Ja, hogy a klisék! Hát persze, hogy láttuk már valahol, ha nem is pont ugyanezt a Kickboxerben, de minden egyes pillanat visszaköszön valahonnan. És? A Never Back Down előnye, hogy szerethető karakterekkel dolgozik, hiszen még alig kezdődött el a történet már is ott tartunk, hogy érdekel hőseink sorsa, azt a hülyegyereket meg minél hamarabb szeretnénk agyonverve látni... természetesen főbb karakterünk szemszögéből. Közben pedig szembeállít néhány fontos értéket is, miszerint nem szabad verekedni, mert abból semmi jó nem származik, illetve a technológia, az internet szerepe is megmutatkozik. Azt üzeni, hogy minél nagyobb közönség előtt fitogtatod sikeresen az erőt, ami a sötét oldalból származik, annál nagyobb a RISZPEKT! A végére pedig hiába jelenik meg az összes erkölcsi üzenet, ha azt kell megadni a közönségnek, köztük neked, amire eleve befizetett. A harcra! Ezzel pedig kártyavárként omlik össze az addig felépített drámai szituáció, amitől igazán jó lenne ez a film. De legalább a szőke nagymellű nem feltétlenül a technikás táncstílusra bukik, hanem az ember belső tulajdonságait veszi figyelembe, természetesen a szép szemek és csinos megjelenést követően. Így végül csupán egy roppant szórakoztató, és néhol nagyon feszült akció-drámát látunk arról, hogy soha nem szabad meghátrálni és küzdeni kell a végsőkig, amennyiben nincs kiskapu. Csak a forgatókönyv nem is nagyon keresi a kiskaput.
Vér és Csontok /Blood and Bone/ - 2009
Emlékszünk Micheal Jai White-ra? Ő gyepálta kis híján el Jean Claude Van Damme-ot a Tökéletes katona 2-ben. Testfelépítését nézve nem is csoda, hiszen kevés tekintélyt parancsolóbb testet ismerni az akciófilmek palettáján manapság, mint az övé. Most azonban inkább egy csendes, de annál kedvesebb és önzetlenebb fickót alakít, aki történetesen piszokjól verekszik. Egy percig nem kételkedsz benne, hogy veszíteni fog, de a körülmények valamiért mégis olyan feszültté teszik a helyzetet, ami az alacsony költségvetésnek köszönhető. Sok videóra készülő film alapból próbál monumentálisabb vagy stílusosabb lenni, de úgy érzem ez a film, ami filmünk, amely az olcsó zenét és a kézikamerát olyan profi módon használja hatáskeltő elemként, hogy épp csak feltűnik, hogy milyen apró pénzből hozták tető alá ezt a filmet. A történet azért még mindig nem a legcsavarosabb, némileg okosabb alapanyagról van szó, de ha úgy tetszik lecsupaszítva ez egy mese felnőtteknek a jó és a rossz harcáról, melyben a jó nem egyszerűen követhető példa, ami a segítségnyújtást népszerűsíti, de magasan a legmenőbb srác a film univerzumában. Még ha sablonos is a szerep, inkább vele azonosuljon a néző, mint a ma oly divatos erkölcstelen hőssel. 
