Kiságyúk /Sprangfarlig bombe/

Mi a művészfilm, és kiknek ajánljuk? Érdemes-e Harry Potter helyett egy olyan filmet megnézni, amire a kritikusok a "mestermű" címet aggatták? A Kiságyúk alaptörténete szerint egy mindennapi videókorszak nindzsás és kommandós filmjein nevelkedett főhős gyermekeivel jegy híján nem a varázslótanoncról szóló mozira ül be, hanem a frissen díjazott művészfilmre. A film élménye még véletlenül sem elégítette ki, sokkal inkább ellentétes reakciókat váltott ki az egyébként is idegproblémákkal küzdő apából, aki elhatározta, hogy a film rendezőjétől kér kárpótlást.

A Kiságyúk tulajdonképpen a művészfilmek és a közönségfilmek közötti ellentétet próbálja hangsúlyozni a két főhős konfliktusából és szépen felvázolja, hogy a filmgyártásban milyen problémák is jelentkeznek manapság. A művészfilmre nincs költségkeret és igény, az akciófilmek pedig művészi szempontból teljesen igénytelennek hatnak, melyet még egy átlagos munkás ember is meg tud írni egy hétvége alatt. Ha nem is sírva röhögősen, de nagyon mókás szituációkkal operál ez a dán vígjáték, melyet többnyire azok tudnak élvezni, akik valamennyire otthon vannak a film világában. Azért bármennyire is frappáns kritika a rétegfilmekkel szemben, amely azért a közönségre is mutogat újjal, nem tudok teljes mértékben egyet érteni a film mondanivalójával. Szerintem túlságosan negatív színben tűntette fel a művészfilmet és a művészfilmeseket, amiből az fog megmaradni a legtöbb nézőnek, hogy nem érdemes művészfilmet nézni, mert érthetetlen, és még a színészek is utálják. A szórakoztató faktor egyébként teljes mértékben rendben van, szóval ha másért nem, azért érdemes megnézni.