Szörnyek hajója - La Nave de los Monstruos (1960)
Igazi Valentin napi csemege lehetett volna, ha egy héttel korábban ráakadok erre a 
gyöngyszemre. Mexikói sci-fi horrorkomédiát még nem láttam, de a kezdő jelenetek már megnyugtattak, hogy azért túl monumentális jelenetekre ne számítsak. Persze a 60-as években akárhonnan nézzük, nem voltak még a trükkök a helyzet magaslatán, de amit konstatáltam, az alulmúlta minden várakozásomat, persze ezt nem negatív értelemben írom. Egyszerűen csak látszik az olcsó trükkök használata az első megjelenő roboton, ami Torr névre hallgat... aztán később átkereszteli egy földlakó Tractorrá.
A történet valahol a Vénusz bolygón kezdődik, ahol egyszerű emberek, illetve főleg nők élnek, akik feladatuknak tekintik, hogy új fajt hozzanak létre. Így hát a környező bolygók hímjeit összeszedték, hogy majd a legszebb példánnyal keresztezzék egymást...blabla lényegtelen, az események valahol ott kezdődnek, hogy kényszerleszállást végeznek a mi kék bolygónkon, ahol találkoznak 
Laurianoval, a helyi vagány csávóval. Lauriano kitalált és eltúlzott mesékkel szórakoztatja a kocsmai közönséget, ám maga sem gondolta volna, hogy egyszer olyan kalandokban lesz része, ami objektíven mesélhet el. Persze úgy sem fog neki senki hinni. A két Vénuszi nő, Beta és Gamma kinézik maguknak a férfit, aki megtanítja nekik, hogy mi is a szerelem, ám erről tudjuk, hogy két emberről szól és ha jól számoljuk a szereplőket, kapásból hárman vannak a képernyőn. Az egyik vénuszi nő tehát fellázad, kiengedi az idegen hímeket, és elkezdődik a földi pusztítás...
Szóval Tractorr... még egy ilyen idétlenül összerakott robotot nehezen találunk a filmtörténelemben, pláne ha hozzáadjuk azokat a hülye hangokat, amik elhagyják a hangszóróit. Na első pár feltűnésekor illene észlelni, hogy ez egy komolytalan film, de ha ott még kételkedünk is a készítők mentális egészségén a fináléig le kell esni, hogy egy rossz paródiát nézünk. Lauriano néha énekel, mint ha ez ilyen kötelező dalbetét lenne, amit a Disney történetekben is megszoktunk. Az alaptörténet sem normális elmére utal, majd a karakterek kétdimenziós léte is elég ok arra, hogy ne akarjunk többet, mint egy kellemes befejezést, ahol a rosszak megszívják, a jók meg szeretik egymást.
Kellemes humorú szörnyvígjáték, bár lehetett volna még fokozni a szórakoztatási faktort, azért még a jó kategóriába esik. Az imdb-n 53. szavazat alapján 6.9 ponton áll, nálam 6 pontot ért el az első mexikói sci-fi élményem.
