Grindhouse: a 60-as, 70-es, 80-as években volt elterjedt formája a mozizásnak, a lényege, hogy egy jegyért rögtön két filmet nézhettél meg, persze a filmek nagy része bűnrossz volt, ezért nem is feltétlenül mozizni jártak oda az emberek, hanem a fiatal párok jártak oda, a mozi terem egyébként hangulatát fokozva a mocsok és a szemét jellemezte, a kópiák rettenetesen rossz minőségűek voltak és főleg a horror és thriller műfajban alkotott filmek voltak a mozi műsorán. Ezt a hangulatot próbálta visszahozni korunk két elismertebb rendezője Tarantino és Rodriguez. 
Tarantino látásmódja engem eleve nem fogott meg, és abban is kételkedem, hogy képes igazi grindhouse hangulatot létrehozni (már Rodriguez filmjéből is kiindulva), ezért az ő kezei alatt készült Halálbiztost a mai napig nem láttam.
Robert Rodriguez rendezésében készült Terrorbolygó viszont nagyon jó film lett önmagában, de én nem nevezném grindhouse hangulatnak, hiába próbált számtalan jelenettel, beállítással és hangulatfokozással emlékeztetni a 70-es évekre, de a film összességében inkább a grindhouse zombifilmjeinek paródiájaként funkcionált, mint arra a korszakra emlékeztetett volna. Sok helyen túlzásokba esik és extravagáns jelenetekkel operál, nyilván a komolytalanság az emészthetőséget próbálták elérni, majd a túlspécizett látványelemeknek is inkább az lett volna a funkciója, hogy magasabb bevételt érjen el, ugyanis a mai fogyasztói társadalom számára egy tipikus grindhouse mozi túl nyers lenne, de még így is sikerült elhasalnia a mozinak a jegypénztáraknál. Az igazi grindhouse film, ellenben a Terrorbolygóval, halál komolyan veszi magát, ettől lesz a film támadható és ezért írja le a legtöbb kritikus, na meg az átlagember is, hiszen sok film történetvezetése igen lassú és unalmassá válik. Másik ellentét a Terrorbolygó és a régi grindhouse filmek között, hogy míg a Terrorbolygó a régi hangulatot próbálja vissza hozni minél szórakoztatóbb formában és művészi utalásokkal rejtve, addig a 70-es évekbeli grindhouse mozik inkább iparosmunkának számítottak.
Vannak azonban, akik visszasírják ezt a régi trash horror időszakot, és vannak, akiknek teljesen kimaradt az életéből. Az utóbbiak számára a mai speciális effektusokkal teletűzdelt mozik után gyakorlatilag emészthetetlen lenne a legtöbb régi, egyszerű technikával készült trash mozi. Az előbbiek számára, akik inkább a 80-as 90-es évek videó korszaka által ismerkedhetett meg a műfajjal, nyilván kellemes nosztalgikus érzést nyújthat egy régi szörnyes film.
Személyes kedvenceim az állatos-szörnyes filmek, így szeretnék két ilyen filmet ismertetni, ami nyilván közelebb áll a grindhouse műfajhoz, mint Rodriguez Terrorbolygója, amiről egyébként illene megjegyeznem, hogy önmagában nagyon jó film, csak nem grindhouse.
Grizzly (1976)
Attól függetlenül, hogy egy nagy grizzli medve öli az embereket a filmben, nem árt megjegyezni, hogy a cápafilmek körébe tartozik. A cápafilm fogalma az 1974-ben Spielberg alkotta Cápa c. filmjéhez tartozik. A cápa lényege, hogy nem feltétlenül az embert veszélyeztető állaté a főszerep, hanem a társadalom, ami a problémát körül veszi. A Cápában Amity polgármestere a nyilvánvaló veszély ellenére is meg akarja nyitni a strandot a város bevétele érdekében, a grizzli c. filmben is hasonló jelenség figyelhető meg, a gyilkos állat lényegében csak mellékszerepet kap.
A film a Cápa nyomán létrejött sablonos sztorivezetést alkalmazza, csak sokkal amatőrebb szinten és kisebb (750 ezer dolláros) költségvetésből. Továbbá a színészi játék elég gyenge, de ez egy igazán jó példa a 70-es évek exploitation, azaz grindhouse filmekre.
Szörnycápa (1984)
Lamberto Bava a Démonok film rendezőjeként ismert, azelőtt pedig egy ilyen exploitation filmet forgatott, ami nagyon sokak szerint bűnrossz film. Jelenleg 2.3 ponttal az imdb 100. legrosszabb filmjeként van nyilvántartva. Fanatikus trash cápafilm rajongóknak viszont ajánlott. Vigyázat, a cápa egy kicsit másképp néz ki, de inkább azt mondom, hogy félig óriáspolip, félig egy csúnya, barna cápa. A Devilfish címen is ismert horror annyiban tér el a klasszikus cápafilmektől, hogy nincs strandjelenet, illetve ehhez kapcsolódó vita, épp, hogy a kevésbé szimpatikusnak beállított rendőrfőnök, aki minden áron el akarja pusztítani a szörnyet, ellenben a főbb karakterekkel, akik be akarják fogni és tanulmányozni, mert ez a tudomány szempontjából mekkora felfedezés már. Ám szerencsére a film végére kapunk egy-egy csavart és minden a helyére kerül. Olcsó, de hangulatos szörnyfilm, szigorúan csak a műfaj rajongóinak.
